A Napsütötte Toszkána című filmet nézve azt kívántam, bár nekem is olyan kreatív munkám lenne, mint a filmbéli írónőnek, amit otthonról is végezhetnék. Ülnék a kényelmes székemben az ablak előtt vagy kint a teraszon. Munka után figyelném hogyan nőnek az olajfák, hallgatnám a tücskök ciripelését, dolgozgatnék a kertben, szüretelném az olajbogyót, a fáról ehetném a narancsot és biciklivel mennék alkonyatkor a tengerhez. Mert persze valami mediterrán helyen laknék. De mihez is lenne nekem tehetségem? Amivel pénzt is lehetne keresni. Festeni nem tudok, ez kilőve. Fogalmazni kicsit igen, de nem hiszem, hogy az írásaimból megélhetnék. Kézimukázni szeretek, tudok is. Árulhatnám a csodás kötött és horgolt dolgaimat. De dolgozhatnék megrendelésre is. Egyszer egy kézműves piacon megláttam azt a táskát, amit én is meghorgoltam magamnak. Megkérdeztem, mennyibe kerül. Az árából kivontam a fonal árát. Ott van még az ilyen olyan adó, biztosítás. Munkadíjnak már nem sok maradt. Több táskát is meg kellene horgolnom naponta, hogy egyáltalán meg tudjak belőle élni. Az én táskám két nap alatt készült el. Sorozatgyártásban kellene csinálni, úgy kellene dolgoznom, mint egy gép és elveszne az öröm. Persze kérhetnék többet is. Egy ismerősöm mondta régebben, hogy 300 euróért látott Párizsban egy csipke bolerót. Ez jobban hangzik. De ki venne meg itt egy csipke bolerót 300 euróért? 

De azért mindig motoszkált a fejemben a gondolat. Állandóan visszatért, a filmet nézve megerősödött, aztán a realitásba visszacsöppenve meggyengült.

Pár napja megnéztem újra. A film vége felé, az esküvői jelenetben, azt mondja, az ügyvéd az írónőnek, hogy minden kívánsága teljesült és az írónő rájön, hogy tényleg, hogy teljesült amit kívánt. Nem egészen úgy, ahogy tervezte vagy szerette volna, de teljesült. És rájöttem. Az enyém is teljesült. Nem egészen úgy, ahogy terveztem, sőt nagyon nem úgy, de itthonról dolgozom, ülök a kényelmes székemben az ablak előtt, ha melegebb lesz esetleg a balkonra is kiülhetek. Nem az olajfákban gyönyörködöm az igaz, jobbra panelházak sora, de a bal oldalon erdő van, az erdőn túl a város és szép a kilátás. Nem tücskök ciripelnek, csak a tengerimalacom röfög néha és a kertet a cserepes virágaim képviselik. Narancsot vehetek a boltban és majd a tengerhez is elmegyek.