Jól indult a nap. Szóltak a szervizből, hogy kész a bicaj, mehetek érte. És a cipőm is megjött amit rendeltem. Még gyorsan bevásároltam és két nagy szatyor társaságában mentem a biciklimért a szervizbe. Úgyis taxival terveztem hazamenni, mint egy úrinő.
Ahogy kiléptem az irodából eleredt az eső. Pár kövér cseppecskétől nem fogok megijedni, itt a szerviz a szomszéd utcában. Félúton eszembe jutott, hogy inkább másnapra kéne halasztani a szervizt, de csak egy futó gondolat volt, hiszen úgyis taxival megyek haza. Mint egy úrinő. A szervizt el is intéztem gyorsan, az eső még mindig csak óvatosan cseperészett, gondoltam a parkolóban hívok taxit, nem ácsorgok a biciklikkel teli boltban. A rossz érzés akkor kerített hatalmába, mikor a diszpécser sajnálkozva közölte, hogy nincs szabad kombi, de ha akarom, akkor később küldenek egyet. Jó, majd megvárom a parkolóban. Hiszen alig esik. Pár perc után jött is a sömösö, hogy 15 perc múlva ott lesz a kocsi. És mehetek haza. Mint egy úrinő. Közben rendesen eleredt az eső. Behúzódtam egy fa alá, igaz a pionírgyűléseken azt tanultuk, hogy fa alá viharban nem szabad. Mert közben viharrá erősödött az eső és borsó nagyságú jég is potyogni kezdett. Esett, mintha fizetnének érte, sűrű óriási cseppekben. Nem baj, lassan itt lesz a taxi. És még vizes se nagyon voltam. De a taxi nem jött, az eső meg esett tovább. Mikor megérkezett, már eléggé vizes voltam. Leparkolt, oda mentem. Egy darabig néztük egymást, a sofőr meg én. Az eső meg esett. Én meg kezdtem mérges lenni. Nálam két nagy vizes szatyor és a vizes bicikli, állok a taxi mellett, mint szamár a hegyen, a taxis beszél, de a csukott ablakon keresztül nem hallom. Az eső a hajamról a nyakamba folyt. A taxis lehúzta az ablakot, mikor végre rájött, hogy nem hallom amit mond. A bicikli nem fér be. Mondtam, hogy de igen, ez már ki van próbálva. De még mindig nem szállt ki és nem nyitotta ki a csomagtartót se. Az eső meg esett. Végre kinyitotta a csomagtartót, szétárta a karját, hogy ez nem fog menni, hiszen én is láthatom, hogy a csomagtartó kisebb, mint a bicikli. Mondom neki, hogy a hátsó üléseket előre kell hajtani és akkor befér. Az eső meg esett. Én meg egyre dühösebb lettem. Miért nem mondta, hogy nagy autót kér? Mondtam a diszpécsernek, hogy kombi kell. De azt biztos nem mondta, hogy a biciklijét akarja hazavinni. Miért nem megy a biciklivel haza? Nem értékeltem a humorát. Az eső meg esett. Végre bemászott a csomagtartóba, gondolom nem akart megázni, és elég ügyetlenül rendezte a hátsó üléseket. Én meg közben álltam a biciklivel és a szatyrokkal a kocsi mellett. Az eső meg esett. A víz már a hátamon csurgott és a sofőr még mindig a kocsiban szöszmötölt. Fogadni mertem volna, hogy először csinált ilyet. De a bicajt már elég ügyesen berakta, én a szatyrokat melléje. Végre én is beültem a sofőr mellé. A hajam csurom vizes, a ruhám szintén, a vászontáskám átázott. Hogy magának micsoda szerencséje van, hogy én jöttem, szólalt meg a sofőr. És aztán vajon miért? Kérdeztem tőle fagyosan. Ennyi még maradt az úrinőből bennem. Mert egy Skodába nem fért volna bele a bringa. De igen. De nem. De igen. De nem. Mint az ovisok. Előhúztam a mobilomat és felolvastam neki az SMS-t amiben a múltkor pont egy Skoda érkezéséről értesítettek. Gondolom ebből észrevette, hogy nem vagyok virágos kedvemben és talán békülni akart, de én már nem akartam. No hiszen én is megáztam, mondja nekem. Nekem! Nekem, akinek már a bugyim is vizes a zoknimról nem is beszélve. Ő meg alig 2 percig volt kint az esőn, még csak a pólója se vizes, a fejére meg talán egy csepp eső nem sok annyi se esett, az én hajamból meg már csurog a víz. Hiszen majd megszáradunk, próbál vígasztalni. Nem sok sikerrel. Vizes táskámból előhúztam a vizes fésűmet és megfésültem a vizes hajamat. Akart még valamit mondani, de előtört belőlem a dühös úrinő: Megkérhetném, hogy most már maradjon csendben? Hallgasson és csak vigyen haza! Lady Violet se mondhatta volna szebben a Downton Abbey-ben. Csendesen haladtunk tovább. Az eső esett. Ültem a taxiban, mint egy mérges úrinő. Közben haza is értünk. Elvigyem a garázshoz? Nem tudom miből gondolta, hogy nekem garázsom van. Csak vigyen arra a címre, amit mondtam, a többit én elintézem. A biciklit azért még kiveszem, jó? Szinte bocsánatkérő volt a hangja. Igen, ha megkérhetem, válaszoltam továbbra is a Lady fagyosan előkelő stílusában. Na hát hisz' csak segíteni akarok. Csak egy lesújtó pillantás volt a válaszom. Az eső meg csak esett. Én pedig vizes és mérges úrinő voltam. Fizettem, kiszálltunk, a bicajt kivette és én a zuhogó esőben bementem a lépcsőházba. Mire felértem a tizedikre és lepakoltam és száraz ruhába bújtam az eső elállt és kisütött nap. Pont annyi ideig esett, amíg kint voltam.
