Párszor már voltam úgy, hogy "na én ezt már láttam valahol", vagy "itt már voltam " pedig nem is , vagy " ez már megtötrtént velem" szóval olyan déja vu érzés. A múltkor is csak ülök nyugisan a buszon és látom, hogy a busz elejében ott áll az előző munkahelyemről az egyik főnök, olyan kis mitugrász, kis termetét arogáns viselkedésével szokta ellensúlyozni, bár velem mindig nagyon korrekten viselkedett, szóval egy szavam nem lehetett. Aztán mikor felém fordult és már bólintottam volna feléje, kiderült, hogy nem is ő az. Máskor meg, de ez már nagyon régen volt, pionír táborban voltam és kirándulni mentünk Pőstyénbe. A közös program után szabadon eresztettek bennünket, ahogy rendes kirándulásokon lenni szokott, lehett fagyit és képeslapot venni meg egyéb turistáknak gyártott bóvlit. A fedett sétahídon mentünk át a barátnőmmel amikor földbe gyökereztem, mert az egyik pasi pont úgy nézett, ki, mint Apu, de ő nem lehetett, hogyan került volna ide. Csilla! Csilla! Kiabáltam, mert nem vette észre, hogy megálltam, ez a pasi pont úgy néz, ki mint apám! Mire a pasi megörült, mert tényleg Apu volt és már órák óta kerestek engem Anyuval és Csilla anyukájával. Vagyis ez nem is déja vu volt. De legutóbb a vonaton tényleg mintha ismertem volna a velem szemben ülő pasit. De hiába törtem a fejem, honnan is ismerem, nem tudtam rájönni. Úgy döntöttem, hogy mégsem ismerem se őt, se a feleségét. Udvarisan megkérdezte, hogy ülhetne-e a felesége mellé és nem a feleségével szemben, vagyis mellettem. Mondtam, hogy nekem teljesen mindegy, kérdezze meg azt, akinek a helyét elfoglalja. Hogy akkor inkább a felesége mellé ül. Mikor a negyedik utas is megérkezett tőle is megkérdezte, de neki sem volt semmi kifogása, így aztán nagy békességben elindultunk. Mindenki megpróbálta otthonosan érezni magát. A mellettem ülő újságot olvasott, én horgoltam a házaspár ennivalót vett elő. Vagyis az asszony. Közben egy számomra ismeretlen nyelven csacsogott a férjével. Papírszalvétával megterített a férje és maga előtt, két pizza szelet végét szalvétába csomagolta, úgy fogta meg. Az egyikből harapott a másikkal a férjét etette. Igen, fogta a pizzát és etette a férjét, mint egy gyereket. Az meg hagyta. Olyan természetesnek vette mindkettő, hogy világos volt, nem először csinálja. Eszem megáll. Aztán csodálkozunk, hogy hova fajul a világ. És közben szerelmesen mosolyogtak egymásra. Evés után megtörölgette a száját. A férjének is. Ááááááááá....... próbáltam nem oda nézni és az egy ráhajtásos pálcákat számolgattam magamban. Később, mikor a férje vállára hajtotta fejét, aki hálásan megsimogatta az arcát és csókolgatni kezdte először csak a kezét aztán már a száját is. Szerencsére itt aztán megálltak, az asszonyka elálmosodott és egy ideig nyugi volt. Előszedtem az MP3as lejátszómat, ilyet se használ már senki az okostelefonok korában, csak én, és most már tényleg számoltam a pálcákat, mert fogyasztás következett. Közben az asszonyka felébredt, szerelmesen mosolygott a férjére, de újabb smacizás szerencsére nem jött, mert megcsörrent az asszonyka mobilja, felvette és jó sokáig trécselt valakivel, aztán boldogan újságolta az eredményt a férjnek. Egy szavukat sem értettem, de arckifejezésükből, hanghordozásukből így rekonstruáltam a párbeszédet:

Csacsogás: Képzeld hívott a Zsuzsi, átjön este.

Kedvetlen oldalpillantás: Már megint?

Szemöldök sértődött felvonása: Mi az hogy már megint? Olyan régen nem találkoztam vele. Igazán szükségem van egy kis kikapcsolódásra, te sosem érsz rá beszélgetni velem.

Békítő brummogás: Most is beszélgetek veled.

Durcás vállrándítás: Most nem beszélgetsz, most veszekszel.

Békítő brummogásnak vége, türelmetlen gesztikuláció: Mikor beszélgessek? Egész nap dolgozom, este meg fáradt vagyok.

Harcra készen villogó szemek: Mert munka után nem hazajösz. A haverokkal jártok erre arra. Vagy ki tudja kivel.

Visszavonulás (lehet hogy telibe talált a villogás?): Legalább ne a Zsuzsi lenne a legjobb barátnőd, rossz hatással van rád.

Miért lenne?

Amíg nem jártatok el vásárolgatni nem öltöztél ilyen kihívóan. Mérges kézlegyintés a csinos miniszoknya felé. És azóta úgy kifested magad mint egy ….... lemondó vállrándítás.

Úgy öltözöm ahogy akarok! Kihívóan megigazította és ezzel picit lejjebb is húzta a blúzát, ami ezzel még jobban ráfeszült a keblére (a pasik nem tudják, de egy jó melltartó csodákra képes). Elégedetten nyugtázta az újságot olvasó pasi pillantását és ezzel a maga részéről befejezettnek vette a veszekedést. Válltáskájából egy kozmetikára való mindenfélét szedett elő és tiszta új sminket csinált magának, feltűnőbbet, mint az eredeti de szerintem nem nézett ki úgy mint egy.......