A múltkor a közös képviselő jelezte, hogy a folyosó nem raktár és mindenki legyen kedves elpakolni amit oda pakolt, mert a tűzvédelmi és egyéb előírások stb. Jogos, hiszen ha tűz ütne ki és menekülni kellene, a füstben nem látnánk meg a kirakott cipőket az alacsony polcokon és kész lenne a tragédia. Teljesen egyetértek. És a postaládák alatti polc se vetešníctví (kedvenc cseh szavaim egyike a pampeliška és a vopruz mellett) és ha valaki valamit ki akar dobni, akkor dobja ki, de ne rakja a polcra. Ezzel is teljesen egyetértek, de imádok ezekben a még használható, de valakinek már feleselges, dolgok között turkálni. Hiába, a guberálás a véremben van. Így találtam rá Víťazoslav Mišík könyvére, ami egy alapmű a csipkekészítőknek. Azt el kellett hoznom, bár előtte néhány nappal kemény 40 euróért megvettem egy példányát. Nem hagyhattam ott! Hogy a kukában, jobb esetben a szelektív szemétben végezze? Akit esetleg érdekel a könyv, írjon!
És akkor ma is. Megyek óvatosan, mert mozogni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen (József Attila után szabadon)... szóval ahogy mentem, egyik kezemben a szemetes zacsi a másikkal biztosítottam az egyensúlyomat, megláttam a könyveket. Azonnal szemen szúrt a fekete alapon fehér betűk: James Herriot. A címet meg se néztem, ez nekem kell. Közben felvillant egy emlék: Anyu mesélte, hogy Apuval sétáltak karon fogva, mert ő gyakran megszédült és kellett egy támasz, de Apu meglátott valami érdekeset kirakva a kuka mellé, erre őt azonnal elengedte és szaladt megnézni mi az, nehogy a néptelen utcán valaki megelőzze és elvigye a kincset, a 21. rossz esernyőt vagy az 5. elromlott vasalót. Hát képzeld el, méltatlankodott, engem a sorsomra hagy, mindegy neki, elesem vagy nem, mert neki az a kirakott szemét a fontosabb.
A két ígéretes könyvet látva, mert volt egy másik James Herriot könyv is, én is elfelejtettem, hogy jobb, ha még kapaszkodom. Nem történt baj, a hirtelen mozdulatra belenyilalt a derekamba, de csillagokat nem láttam, szóval minden oké. A trófeákat betettem a posaládámba, nehogy mire visszaérek a kukától elvigye valaki. Hiába, a guberálás s véremben van.
