Kedves lakótársak, azért kértem, hogy jöjjünk össze, mert a lefolyók cseréjét kell megbeszélnünk, melyik lakásba mikor mennek a munkások. Mindenki megkapja a beosztást, a kollégám most rakja a postaládákba.

Erre a kedves lakótársak felugrálnak és kirohannak mintha fizetnék őket érte. Pedig azok a papírok ott lesznek később is. Mikor visszatérnek, folytatódik a gyűlés.

Az első oszlopban van az emelet, a másodikban a lakás száma és mellette pedig az időpont. Kérek mindenkit, hogy azon a napon legyen otthon egész nap.

Én mikor legyek otthon?

És én?

Melyik a lakás száma?

És egész nap otthon kell lenni?

Záporoznak a kérdések minden oldalról. Senki nem figyel senkire. Pedig jó lenne, mert akkor nem kérdeznék meg hárman négyen ugyanazt. A mellettem ülő fiatalembernek kipirul az orcája, mint a tubarózsa. Mire mindenki megérti a táblázatot és elfogynak a kérdések, már a légzése is fura, néha hörgő hangot ad ki és vasvilla szemekkel néz körül.

De most ne erről beszéljen! Visít fel két sorral hátrább egy energikus hölgy. Hanem arról, hogy mi van a pénzünkkel! És a hitel? Azzal hogy állunk? Meg a támogatás? És miért ennyit kell fizetni és miért nem kevesebbet? Na ezt mondja el!

Kedves asszonyom, a mai találkozónk célja a lefolyók cseréje, a pénzügyeket megbeszéljük a másik lakógyűlésen, ahol mindenki ott lesz, ahol lesz rendes névsor és jelenléti ívet kell majd aláírni. Most beszéljük meg a lefolyókat, mert késő van és mindenki menne már haza. 

Teljesen egyetértek vele. Az ígért fél órát már rég túlléptük és még nem látni a végét.

Maga csak ne beszélje mellé.....visít újra.

A mellettem ülő fiatalember orcája már olyan mint két lila tubarózsa. Köszörüli a torkát, már már megszólal, mikor egy újonnan érkező megkérdezi, mi ez a papír amit a postaládájában talált. Neki is elmagyarázzák. Közben rájönnek, hogy nem jó a táblázat, egy héttel, elcsúsztak, összeszedik a papírokat és megígérik, hogy holnap mindenki megkapja a jót és emailben is elküldik mindenkinek és a lakóközösség weboldalán is ott lesz.

És mi van a pénzünkkel?

Kedves asszonyom, majd megbeszéljük a másik lakógyűlésen.

Az mikor lesz? És nem hiszem, hogy megbeszéljük, mert maga mindig elfelejti amit megígér! És maga mindig.....és ekkor is.....meg akkor is.......de igen.... DE DE DE......Kitör a hangzavar, a lakógyűlés résztvevői két csoportra oszlanak, veszekednek, egymásra mutogatna, mint a rossz gyerekek. Nem én kezdtem, te kezdted, de nem, de igen. A hangzavarba újra belevisít a hölgy: És azt mondja meg, hogy magának mennyivel több pénzt szavaztatott meg!

Semennyivel.

Azt én nem hiszem!

Asszonyom én nem a maguk pénzéből fogok meggazdagodni.

És feláll és elmegy, mert elege van.

Erre mindenki elcsendesedik és szedelőzködik, hiszen az előadás véget ért.