Mégis beszereztem egy hörcsögöt. Dzsungáriai törpehörcsögöt. Megtetszett a pici fekete bogyószeme, a szürke finom szőre. Azt gondoltam jó lesz, mert nem túl komplikált. Beszereztem minden cubehőrt, szerintem idővel kiderül, hogy egy csomót fölöslegesen is. Az első napokban kicsit bátortalan volt, előlem mindig bemenekült a házába vagy befúrta magát a zöld alma illatú szénába. Meg tudom érteni, sokszor én is belefúrnám magam. Siettem haza, mikor először hagytam egyedül egész napra. El nem tudtam képzelni, mit csinált egész nap, mert se a kajából nem fogyott semmi, a víz se volt kevesebb, mint reggel, rendetlenséget se csinált. És ő se volt sehol. Kerestem minden sarokban, miden kis zugban. Még a szénát is kicsit megkevertem, hátha ott van. Szelíd hangon szólongattam, ahogy az interneten olvastam, de semmi válasz, semmi életjel. Hol lehet? A házikó és a ketrec fala közé volt beszorulva, alig pihegett már, mire megtaláltam. Biztos bemászott szegénykém és nem tudott kijönni, ki tudja mióta fekszik ott és senki sem segít, mert senki se volt itthon. Óvatosan megemeltem a házikót, hogy levegőhöz jusson, akkor vettem észre, hogy a szeme csukva van. Csak nem? …….. Nem. Aludt. Egyszerűen aludt. És még lehet, hogy meg is sértődött, mert felébresztettem. Pár nap múlva már odajött, mikor friss füvet adtam neki. Saját termés.

Viszont a hörcsög, még az ilyen törpe is, tényleg éjjeli állat. Az enyém is nappal alszik, éjjel pedig fut a kerékben. Biztos valami éjjeli hörcsögmaratonra gyakorol. Mikor először néztem csodálkozva azt gondoltam, milyen hülye állat, csak fut, fut és mindig egy helyben van. Aztán pillantásom a szobabiciklire siklott és azonnal bocsánatot kértem a hörcsögtől. Szóval éjjelente fut. Jó, fusson. Mit csináljon egész éjjel? Olvasson? Csak az volt a baj, hogy a kerék nem csak zörgött, hanem fájdalmasan nyögött és néha még síráshoz hasonló hangokat is adott ki. Azt hittem szegény kis hörcsögöm sír az otthona után, esetleg fél a sötétben. Felkapcsoltam a lámpát, hogy ne féljen, mire bemenekült a kuckójába és csend lett. Csak sajnos a lámpa a szemembe világított és nem tudtam aludni így se. Mikor a lámpát eloltottam, akkor meg a hörcsög folytatta a tréninget. Azért csak sikerült elaludnom. Másnap ugyanez ismétlődött és harmadnap is, azzal a kis különbséggel, hogy a hörcsög már lámpafénynél is tréningezett. Mást kell kitalálni, de gyorsan, mert ha még egy éjjel nem alszom, annak katasztrofális következményei lesznek. Találtam egy darab keménypapírt, azt a ketrec és a kerék közé gyömöszöltem és a kerék nem forgott tovább. A hörcsög próbálkozott egy darabig, nem tudom meddig, mert én lefeküdtem és azonnal elaludtam. Másnap lelkiismeretfurdalásom volt, hogy szegény állat még csak nem is futhat, ott van szegény a ketrecben, semmi szórakozása nincs, csak az éjszakai futás és én még azt is önzően elveszem tőle. Talán ha kicsit beolajozom, nem fog a kerék sivalkodni. Van valahol varrógépolajam, az jó lesz. Nem találtam meg a varrógépolajat, hát egyszerű napraforgóolajat csöpögtettem a kerék közepébe. Szerencsére, mert egy kevés kifolyt és a hörcsög lenyalogatta, amit nem sikerült letörölgetni. Az életét mentettem meg ezzel, mert lehet, hogy a napraforgó olaj se egészséges neki, de a varrógépolaj biztosan halálos.