Főzök.
2015. június 28. írta: Aranka*

Főzök.

Főzök. Török töltött padlizsán. A recept szerint olivaolajon kell megpárolni az apróra vágott hagymát. Szerintem meg jobb lesz a mangalica szalonnából kisült zsír. Lehet, hogy nem lesz olyan törökös, mert nekik Mohamed megtiltotta a malac evést. Amúgy se értem, miért török, hiszen a töltelék inkább a bolognaihoz hasonlít és szintén disznóból van. Talán a padlizsán. Vagy mégis a darált hús? Azt olvastam valamikor, hogy ami a magyar konyhában darált húsból készül, azt a törököktől kaptuk. Valami előnye volt a török uralomnak. Aztán itt van ez a padlizsán is. Sokáig nem tudtam mit kezdjek vele, hiszen se íze, se bűze. Próbáltam grillezni, párolni, ezzel azzal ízesíteni, de igazából nem tudtam, hogyan lenne jó. A cukkinivel hamarabb megbarátkoztam, vékony szeletekre vágva, megsózva, grillezve, olyan nagyon finom volt, hogy még. Köretként és csak úgy, magában is ízlett. Jó, jó, emlékszem arra az ebédre, mikor mi lányok az egészséges táplálkozás jegyében a sült husikához grillezett cukkinit ettünk, a család egyetlen férfi tagja viszont igen kevés lelkesedéssel nézte zöld szeleteket és sokkal nagyobb örömmel fogadta a sült krumplit. Aztán a vége az lett, hogy az egészséges ebéd után rávetettük magunkat a maradék sült krumplira és megettük desszertnek.

Na de térjünk vissza az ebédhez. Gyors leltár: paradicsom, paprika, hagyma, fokhagyma helyett fokhagymakrém, darált husika a hentestől, szép nagy pardlizsán, paradicsomszósz. Amíg a bolognai elkészül a félbevágott padlizsán sült a remoszkában. Mikor megpuhult óvatosan kikapartam a belsejét, és a bolognaihoz kevertem. Kóstolás után nagy volt a kísértés, hogy ne is töltsem vissza padlizsán csónakokba, de aztán mégis, mert szépen akartam tálalni, nem csak a lábasból kanalazni. És kicsit még együtt is kell sütni. Tényleg csak kicsit, mert már éhes voltam. Végre késznek nyilvánítottam és tényleg nagyon gusztusos volt a remoszkában. Ki kéne valahogy venni. Ideális esetben úgy, hogy egyben maradjon a csónak és a rápúpozott bolognai. Ez nehezebb volt, mint vártam, mert a padlizsán természetesen megpuhult sütés közben, nyaklott jobbra balra és nem akart a remoszkából  kijönni. Mégis fazékból fogom kanalazni? Hát nem! Ha egyedül is fogok enni, de tányérból. Kijön ez a padlizsán akár akar, akár nem! Mire a tányéromba került a szép csónak már eléggé viharvert állapotban volt. Sikerült kicsit helyre pofozni, mellé a fokhagymás tejföl és mehetett az asztalra. 

A bejegyzés trackback címe:

https://arankablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr347580890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása