Régi USB kulcsokat nézegettem, mert elhatároztam, hogy kinyomtatom az unokáim képét, beleteszem egy keretbe, hogy a polcra tehessem, hogy mindig lássam őket. Rendes fényképet, szép fényes papíron, szép színekkel. Gondoltam ezt is megrendelem az interneten. Megtaláltam a céget. Hogyaszongya töltsem le a software-t, mert sokkal egyszerűbb azzal. Minek? Egy képet akarok csak. De hát jó, később majd törlöm, de az is lehet, hogy csináltatok majd valami mást is. Valamikor. Naptárat vagy könyvet, mittudoménmit. Megrendeltem a fényképet, 7 korona, oké, beleraktam a virtuális kosárba, beírtam a címet. Postaköltség 50 korona. Hát én tudom, hogy Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, de akkor is. Szóval egy képet nem érdemes rendelni. Más megoldást kell találni. Szerencsére gondoltak az ilyen zsugoriakra is, mint én. Vannak a cégnek automatái is, ahol azonnal ki lehet nyomtatni pár képet. Nincs postaköltség. Odamegy az ember, a telefonról feltölti a képet és mehet is vele haza. Nem lehet ez olyan komplikált. Nem is volt. Csatlakoztattam a telefont, a gép beolvasta a fényképeket a telefonról, röpke 10 perc. De legalább megtudtam, hogy 396 fénykép van a telefonomban. Keresem amit ki akarok nyomtatni, nem találom. Megnézem a telefonban, ott van. Újra keresem az automatában, nincs. Végig néztem az összes képet, mind a 396-ot. Nem tudom meddig tartott, de a boltos kisasszonynak is feltűnhetett, hogy sokáig vagyok ott, mert egyre gyakrabban járt „véletlenül“ arra. Aztán újra végig néztem, de minden mappát külön külön. Semmi. Megnéztem, melyik mappában van a kép a telefonban. Kerestem az automatában azt a mappát, nem volt benne. Jó, kezdjük újra. Átmásoltam a képet abba a mappába, amelyiket a gép is megtalált. Persze újra kellett kezdeni az egész procedúrát. Újra csatlakoztattam a telefont, újra beolvasta a képeket, újabb röpke 10 perc alatt. Megint 396 fényképet talált. De legalább most közte volt az is, amit kerestem. Kinyomtattam, szép lett. Boldogan mentem vele haza és elhatároztam, hogy legközelebb átmásolom egy üres USB-re azt amit ki akarok nyomtatni. A gép is és én is hamarabb megtaláljuk, amit kell. Ezért vettem elő az összes USB-t és nézegettem, melyiken mi van. És találtam ezt. A szüleim és én. Valamikor régen. Vadkempigeztünk, csak nem tudtuk, legalábbis én, hogy vadkempingezünk.
A bejegyzés trackback címe:
https://arankablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr3516648134
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
B. Kovács Öcsi 2021.08.04. 20:26:52
Amindenit!