Fokhagyma szag van. Mindenhol. Átitatódott az egész lakás. Nem baj.
Karácsonyra kaptak a lányomék konfitált fokhagymát és vörös boros sót. (http://streetkitchen.hu/2015/11/26/a_3_legjobb_gasztro_ajandek_husimadoknak)
A múltkor mikor otthon voltam, valahogy szóba jött, hogy már elfogyott, üres a szép csatos üveg, amiben kapták. És hogy ha jönnek Prágába, majd visszahozzák. Mondom nem kell, hiszen az ajándék volt. Nem kapcsoltam, hogy nem a csatos üveg a lényeg, hanem a fokhagyma. Omlós, krémes illatos fokhagyma. Kenyérre, húsokhoz, akármihez. Az olaja szintén kiváló. Pirítós kenyérre, salátákra. Szombaton délelőtt vettem másfél kilót. Sokáig válogattam, hogy lehetőleg nagy gerezdek legyenek, egészségesek, úgy szebb a végeredmény és könnyebb is vele dolgozni. Délután nekiláttam. Harry Pottert hallgattam közben, hogy ne legyen olyan egyhangú a fokhagyma pucolás. A lányomékra gondoltam, akik azóta már a tenger vizét próbálgatják, elképzeltem, ahogy fintorogva végig megy a homokos parton, mert utálja, a homokot a körme alatt......ettek-e krumplit? Elmennek-e a bárba, ahol már tegeződtünk a pincérekkel és a hozzávalókból próbáltuk kitalálni, milyen koktélt kevernek éppen. Mindegy, ha nem is. Biztosan jól fogják magukat érezni. A pasi is eszembe jutott. A pultoknál találkoztunk és észrevettem, hogy nagyon megnézte a másfél kiló fokhagymámat. El is mosolyodtam, mire gondolhat? Mi ellen kell? A pénztárnál előttem állt. Hátrafordult, megint megnézte a három csomag fokhagymát. Ez mind magának kell? Persze, nekem. Segítek hazavinni. Nem nehéz. Akkor meghívom egy kávéra. És mit szól hozzá a felesége? Nincs olyanom. Aztán a kávézóban kiderült, hogy persze van. Szimpatikus kék szeme volt és kedves mosolya, de nem fogom újra keresni, a nős pasik, alármilyen messze van a feleségük, nem nekem valók.
Késő volt már mire végeztem, pedig a kis gerezdekkel nem bajlódtam, azokból majd fokhagymakrém lesz, de már csak másnap. Reggel kezdtem konfitálni a szép gerezdeket. Közben volt idő mással is foglalkozni. Néha azért megnéztem. Az olaj lassan gyöngyözni kezdett, a hagyma illatozni, szerintem a szomszéd is érezte. Jobb illat, mint a cigiszag, ami néha átjön hozzám tőle. Ha olyanom lesz, majd átmegyek és szólok neki, hogy az én tüdőmet ne mérgezze. Legalább megismerkedünk. Itt lakik már egy ideje és még nem is láttam, csak néha hallom a motozását.
Délután üvegekbe raktam a fokhagymát, elképzeltem mennyire fognak neki örülni.
